Tehát túl vagyok az első füves cigimen egyedül,teljes titokban. Huu de szuper, nem nyom el nem is olyan szörnyű ez mint ahogy gondoltam. Elkábulva tv-t néztem, szuper, mindent másképp láttam. Nem sok idő kellett, hogy tesó megtudja. Örült is de elmondta, hogy nem szabad sokat, blabla... Ekkor a barátom ( mert olyanom is volt mindeközben) is engedett a csábításnak amint lehetőség volt rá. Ebben az időben nagy népszerűségnek örvendett a Bio fű. Hát kipróbáltuk egymás kezét fogva azt is, mivel hogy olcsóbb... több pénz marad másra, vagy még több cuccra. Báttyám is átált már rég rá mert neki sem volt napi 2000-2500 jó magyar forintja a mókára. Hárman párban mindig buli volt, anyánál hátul a kiugróban, vagy épp hol voltunk. Kerestük a bajt. Egyre több olyan embert ismertem meg akik használói a szernek, tesóm is a bulik világában egyre több embert és módot ismert meg minden egyéb mókára. 17 éves lehettem mikor ő el kezte osztani a haverjai között, a biomókát. El se hittem mennyi hülye van, köztük én is, bár én mindig tartozkodóbb voltam, és gondolkoztam mindenki helyett vagy épp tulagyaltam. Lényeg hogy én közel sem csináltam olyan szinten mint a környezetem. De azért volt hogy én is taccsra tettem magam. Volt egy nap, nálunk voltunk. Tesóm, a pasim és jómagam. Apa nem volt a közelünkben, utazott azthiszem. Mi jó gyerekek módjára megküzdöttünk az éhenhalás veszélyével, elötte egy jó cigi, hogy meglegyen a hatás, eldekkeltük, erős lett, 3an csak a felét szívtuk de az odabaszott. Visszamentünk a lakásba. Palacsintasütés nehogy már éhen haljunk, meg a vércukor szintünk sem volt épp a legjobb formájában. Én elszédültem, fiuk a konyhában.. épp sütnek főznek. Bementem a szobámba lefeküdtem az ágyra és becsuktam a szemem. Nagyon forgott a világ, -Jajj, ez nem jó- kinyitottam ugy feküdtem tovább. Bejöttek a szobába, nem tudták mi van velem "biztos csak elfáradt" előttek egy poént, én is egyből felnyerítettem -Huh ez jó érzés, nevetni kell- mindenki megnyugodott hogy visszatértem az élők világába, csak én szüntelenül nevettem, a fiuk már rég azon nevettek ahogy én hanyatt fekve szakadok az ágyon kérdeztek is egyet kettőt de nem tudtam vàlaszolni, sahara szárasságú számmal csak nevettem és nehezen kimondtam hogy VIZET! Nem segitett, hamar ujra kiszáradtam és olyan hű de jól sem esett. -pfuu ez nem jó, eszek egy palacsintát- hoztak nekem egy palacsintát balamivel jobb, már feláltam és kimentem leültem az étkezőbe, mindneki eszik, hawai-dizsi. Majd jött a nagy blöeee, 2x az életemért küzdöttem de kijött megkönnyebbültem. Tudtam ujra inni, és jóízűen elszivni egy 100as Multit. Ez volt az utolsó olcsószar cigim. Utána inkább összegyüjtögettem a minőségi zöldre. Persze a tesóm azt is pikkpakk intézett amikor csak kellett.

Megosztás a facebookon

A szüleim elváltak 11éves koromban. Nehéz iőszak ez egy gyerek életében. A tesóm 13 volt, nem sok hiányzott neki a "high school"-hoz. Már az általánosban veszélyes gyerek volt, bár ekkor még nem ő kereste a bajt, a baj kereste őt. Hamar kiválasztotta magának a balhés élet. High schoolba lépésekor ő már a Hajógyárin bulizgatott. Nem kell bemutatni a helyet gondolom. Megfékezhetetlen gyerek lett belőle. Én a hugi esküdöztem szeretett szüleimnek hogy éles külömbség lesz köztem és a testvérem között. - Tudni illik anyukánk nem viselte túl jól apánk elköltözését. Persze mi anyával maradtunk, mi közdöttünk meg az akkor élet nagy problémájának mondhatnó " minden rajtunk csattan" napokat, heteket, éveket. Hamar elszakadt nála az a bizonyos cérna. - Még az is tett a lapátra, hogy én olyan apás voltam, hogy azt nehéz elmagyarázni. Minden nap beszéltem vele telefonon (ami akkor még tényleg csak arra volt, hogy mindig tudjak apucival sunyiba vagy "csak úgy" telefonálni. Felmerülhetett a kérdés most, Mi az hogy sunyiba a saját édesapámmal??? Igen szarul hangzik de néha tényleg titokban beszéltünk. Ugyan is minden naposak voltak az anya vs. gyerekek viták, ami mindig rajtam csattant a legvégén, mert tesóm anyás volt, anyám a tesóm felé nyújtott hálájából én kaptam a pofonokat, nyakleveseket, kiabálásokat. Ilyenkor persze egyből felhívtam a védelmező Apámat. Hamar rendett tett mindig ( telefonon keresztül, 30km-ről odébbról) Mi ez ha nem szupererő?! Hamar leteremtette anyámat, hogy ne essen bántodásom mert rossz vége lesz. Persze ez a telefonbeszélgetés végéig tartott, utána jött (én már a szobám ajtaját becsukva, az agyán ülve reszketve vártam a "házisárkány" jöttét). Jött is, messziről hallottam ha ő, szerettet anyám jön fel a lépcsőn szobámhoz közeledve. Melyik gyerek ne ismerte volna fel a dühös lépteket?! Odaért az ajtómhoz és feltépte azt, elmondta mennyire féreg a viselkedésem, hogy azt a férfit akit elüldözött maga mellől, fel merészeltem hívni, én, tulajdon lánya, hogy pocskondiázzam őt, aki főz, mos rám "szaros kölyökre", hálátlan vagyok. - Majd 14. életévembe lépésem elött egy nappal, jött a hős Apám, magához költöztetett. Persze nem kell mondanom életérzés megvolt mondhatom... freedom... leírhatatlan. Én ekkor még minetek ellenére normális gyerkőc voltam, nem dohányoztam ( persze erősem próbálkoztam, de minden első slukknál fulladtam és levegőért imádkozam) nem használtam semmit, még alkoholt sem nagyon ittam. Eközben báttyó maradt anyával, hamar helyre állt a lelkibéke. Ő ott én itt, elérhetetlen vagyok. Tesóm sem viselte jól a helyzetet de másképp vezette le a feszkót, kerülte anyával a konfliktust. Elment kibulizta magát a "remek" kis társaságával, majd hazament és csend, nyugalom, béke, szeretet. Anyám valamit sejtett, hogy lehet hogy nem kakaóscsigára és cherrycoke-ra költi a zsebpénzt mint a többi 15-16 éves gyerek, de rémálmából felkelve sem gondolta volna hogy hangulatmódosító szerekre fordítja azt. Én voltam tesóm számára a hangfelvevős napló vagy csak dicsekedett nekem,kishuginak hogy milyen fasza gyerek, nem tudom, de én mindent tudtam. És akármilyen bizalmas volt a viszony apámmal erről mindig mélyen hallgattam, nem akartam én bajt és egyébként is fostam az "alvilágtól". Marihuanával kezdte, majd egy kis speed és jöttek sorban a hatások. Én közben 15-16 évesen már dohányoztam, sikerült!!! Le birtam tüdőzni mint a nagyon, el bírtam szívni egy egész szálat egyszerre. Tesóm sokat járt hozzánk "apás hétvége" és egyéb indokok, együtt cigiztünk a gangon, Marbolo! Csak és kizárólag, hallani se akartam hogy én meg a drog.. Vendéglátást tanultam, megerőltető.. főleg a nyári munka, hosszú órákat dolgozni heti 5 napban, aztán még ha csíp is a főnök mehettem rendezvényekre plusz betevőért.. 16.ik életévem valamelyik pontjánál az ágyamon találtam egy kis füvet, "egyedül otthon, senki nem jön még egy darabig" kipróbáltam a füves cigit.

Megosztás a facebookon